Milyen közel kerülhetünk egymáshoz, hogy ne okozzunk fájdalmat? A túlzott közelség ugyanolyan fájdalmas lehet, akárcsak a túlzott távolság. Ha valakit egyszer már nagyon közel engedtünk, többé nem küldhetjük messzebbre, mert fájdalmat okozunk neki. Sokkal nagyobbat, mintha egyáltalán sohasem engedtük volna annyira közel. Ez a felelősség. Az emberek kilencven százaléka azért kerül terapeutához, mert kapcsolataikban a másik (a társuk, anyjuk, apjuk) nem adta bele magát.

Egy Popper-szöveg: „A régiek, akik tiszta erkölcsi összhangot akartak a világban, először nemzeti életüket rendezték el; akik el akarták rendezni nemzeti életüket, először otthoni életüket szabályozták; akik otthoni életüket akarták szabályozni, először egyéni életüket művelték; akik egyéni életüket akarták művelni, először a szívüket hozták rendbe; akik szívüket akarták rendbe hozni, először akaratukat tették őszintévé; akik akaratukat akarták őszintévé tenni, először eljutottak a megértéshez; a megértés a dolgok ismeretének felkutatásából származik. Ha a dolgok ismeretét elnyertük, akkor elértük a megértést; ha a megértést elértük, akkor az akarat őszinte; ha az akarat őszinte, akkor a szív rendben van; ha a szív rendben van, akkor műveljük egyéni életünket, ha egyéni életünket műveljük, akkor az otthoni élet szabályozva van; ha az otthoni élet szabályozva van, akkor a nemzeti élet művelése az alapja mindennek. Lehetetlenség, hogy ha az alap rendetlen, fölötte rendes legyen az épület. Sohasem volt olyan fa a világon, amelynek törzse karcsú s felső ágai nehezek és erősek. A dolgoknak oka és következménye van, az emberi ügyeknek kezdete és vége.”