Tulajdonképpen mindenkinek kell valaki. Valaki, akire szüksége van. Akit szerethet. Akitől kap 1-2 érintést, és nem ugrik ki a bőréből, amikor belemegy az aurájába az a másik. Aki ránéz, meghallgatja, megsimogatja, figyel rá, törődik vele.

Te is tudod, milyen az, amikor 3 betűs sms-től úgy érzed kiugrik a szíved. Igen, ez így van. Van, aki jobban igényli, és van, aki kevésbé, de annak is szüksége van rá. Csak nem annyira. Mert szerencsére nem vagyunk egyformák.

Nem tudom, meg lehet-e szokni azt az állapotot, amikor senkid nincs, és már le is mondasz róla, hogy legyen. Ezen gondolkodom mostanában. Mitől igen, és mitől nem?

Szerelem első látásra? Sokáig hittem benne. Hogy majd egyszer csak találkozunk, egymásra nézünk, és tudjuk: Ő az. Bimm-bamm, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. Mint a mesében. És ezt el is hittük.

Először várunk, aztán keresünk, aztán azt mondjuk: bassza meg, hát, hol van? Jövövk-megyek, és nem találom. Ő sem engem. Persze jönnek emberek, férfiak, lehetőségek, de te a nagy Ő-t várod. És közben sok mindent elszalasztasz, elmegy melletted. Lehet, hogy a kese hajú alacsony srácnak őrült jó a humora, és nagyszerű családapa válna belőle, de te a magas barnát keresed. És amikor megtelálod, lehet, hogy becsap, átvág, nem kicsit, de te behunyod a szemed, befogod a füled, és hiszel, hiszel még azután is, mert hinni akarsz. Hinni, hogy megváltozik, hogy jobb lesz.

Nincs szerelem első látásra. Csak kémia van, csak vonzalom van. Mert hát hogyan is szerethetnél egy idegent, akit nem is ismersz. Akiről semmit, nem tudsz, akinek nem érezted még az illatát? Nem tudod, milyen ember, milyen a kapcsolata a családjával, vannak-e barátai, és milyenek? Milyen ember Ő? Önző, kicsinyes, műveletlen, nagyképű?

És hogyha megismerted, és ő is megismert téged, megismertétek egymás barátait, átbeszéltetek néhány éjszakát, túl vagytok néhány veszekedésen, és hiányzik, amikor nincs veled, az már szerelem? Amikor van közös célotok, és bizony az érték, ami az életben nektek van, az is közös, és amikor van jövőkép együtt, akkor mondom, hogy ez szerelem. És ezért meg kell dolgozni. Nagyon. Semmi nem hullik az ölünkbe csak úgy, de ha mégis, akkor nem is értékeled annyira, mintha megdolgoztál volna érte. Igen, a kapcsolatot, a szerelmet is gondozni kell, ápolni, mint egy szép virágot, hogy sokáig tartson, megmaradjon... Ez a titok... szerintem.